Búcsú az oldalaktól

Elolvastam a teljes írásod, az előzményt is. Kényes kérdés ez, és elég összetett. Egyrészt a politikai vélemény miatti diszkrimináció természetesen elítélendő, akkor is, ha nekünk nem tetsző vélemény képviselője a szenvedő alany. Ugyanakkor azt írod "mindketten zsidók, az egyikük pedig még izraeli állampolgár is". Nem gondolod, hogy itt inkább személyes probléma áll fenn? Hogy az izraeli főnök személyében érezte sértésnek azt, amit az országáról írogatsz? Te mit szólnál fordított szituációban? Ha te lennél főnök, tudnál együtt dolgozni valakivel, aki amúgy mindennek elmondja Magyarországot rendszeresen é nyilvánosan, névvel felvállalva? Mennyire tudnád objektíven megítélni a munkáját, ha mindig ez jutna róla az eszedbe? Lehet, hogy így korrektebb is volt, mintha megfelelési kényszerből megpróbált volna megtartani, hogy aztán állandóan a munkádat fikázva túrjon ki. Szóval lehet interpretálni így is, úgy is. Persze semmiképp se szerencsés az eset. A következő párhuzam viszont eléggé sántít: "Viszont akármire hajlandó vagyok megesküdni, ha azzal álltam volna elő, hogy azért lettem kitéve az ominózus cégtől, mert felvállaltam a zsidóságom, cigányságom, homoszexualitásom, vagy egyéb politikai hovatartozásom, három kiló hamuval a fejükön zokogták volna tele a teljes magyar blogszférát, amiért Magyarországon ilyen mélységű kirekesztés van az ilyen bátor emberekkel szemben." Zsidónak, cigánynak, homokosnak születik az ember. Ha azért rúgtak volna ki, mert magyar vagy, akkkor valóban hasonló lenne a szitu, de hát nem ez történt, gondolom a kollégáid is magyarok voltak. A politikai véleményét viszont önként választja az ember, ez már nem szükségszerű, de azt se tartom életszerűnek, hogy egy cégnél mindenkinek azonos legyen a véleménye, gondolom ott is voltak fideszesek, szocik, minenki vegyesen, de gondolom mégse rútak ki mindenkit, aki nem ért egyett a főnökséggel politikailag. Szóval ezen a vonalon haladva is csak arra jutok, hogy a te esetedben kellett lennie valami plusznak, és ez valószínűleg a személyes vonal marad. Senki sem ad szívesen annak munkát, aki amúgy abból élt korábban, hogy gyűlölt mindent, ami neki szent.

"a magukat elfogadónak és liberálisnak valló felnőtt emberek a legvadabb nácik módján ugranak neki annak, aki nem az ő véleményükkel ért egyet.” Ez így van, pl. egymásnak is, mert sok mindenben az ún. "liberálisok" (valójában nemcsak azok, vannak köztük konzervatívok, szocik stb. Ha már gyűjtőnevet akarunk alkalmazni, akkor humanisták, szemben a "jobboldalinak" nevezett fundamentalistákkal, vagy az Ágostonhoz hasonló szó szoros értelmében vett fasisztákkal) lásd az ellenzék mostani szerveződését. Amúgy a liberalizmus még mindig nem azt jelenti, hogy minden véleményt személyesen el kell fogadnom, hanem, hogy az ellentétes véleményűeket sem akarom elhallgattatni, hanem pl. vitatkozom velük. Ugye, Dani-Duce? http://danivagyok.blogspot.hu/2012/08/hiszteria.html

Egyébként érdekes, hogy a legvadabb liberó nickek - Topo a 120. új nevén, trespass, hoppazo, Secnir, Kettes, Kronikas, stb-stb. - most valahogy nem tobzódnak itt, inkább a libást mosdatják más cikkek alatt. :-)

..."a magukat elfogadónak és liberálisnak valló felnőtt emberek a legvadabb nácik módján ugranak neki annak, aki nem az ő véleményükkel ért egyet.” Tévedsz. A nácik sokkal elnézőbbek voltak más nézetekkel szemben, nem erőszakolták rá másokra nézeteiket. A saját országukban voltak valóban nácik.